• slide1.jpg
  • slide2.jpg
  • slide3.jpg
  • slide4.jpg

phoca thumb l 06Mesztegnyő vasútállomását elkerülve - néhány kanyarral - Hosszúvízre indul velünk a keskeny bekötőút.
Az aprócska erdőszéli falu a Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet részeként éli mindennapjait. Egyetlen utcáját kicsinyke iramodással magunk mögött tudhatjuk.
Északi határában a Gyótai-erdő rengetege vár bennünket. A közelben rejtezik az őserdőmaradvány, amely - II. világháborús aknazárnak köszönhetően - ősöreg fákat őriz. Százhetven év körüli tölgyek, nyolcvan évnél idősebb kőrisek élnek itt. Nincs túlzottan messze a Zuhogó - a Sáricsatorna kiépített vízesése. A település keleti határában csordogál a tájvédelmi körzet névadója a Boronkai-patak, hogy a Hunyadyak által létrehozott halastórendszeren átszaladva a Gyótai-halastavaknak hozza az életet. Ha partján folyással szemben indulunk, az élővilág sokféle csodája mellett a végérvényesen elszunnyadt és az ismét ébredező erdei puszták kerülnek elénk.
A legnagyobb - Cserfekvés - közigazgatásilag Hosszúvízhez tartozik. Virágospusztának ma már csak egy háza áll, Kopárpuszta a múlté lett, Háromház most ébredezik, Kakpusztát lakják, Szőkepuszta azonban eltűnt. A falu közvetlen határának jellemző fái: éger, akác, cser, tölgy, bükk. A környéken találkozhatunk égerligetekkel, sokféle védett és ritka növény akadhat utunkba. A határt rendszeresen felkeresik gyakorlati idejükben a pécsi egyetemisták. A gomba sok fajtájában gazdag e vidék, s emellett még a szamóca és a ritkábban előforduló szeder is szedhető.
A táj állatvilága változatos: a gazdag rovarállomány mellett fellelhető a halak, hüllők, rágcsálók, vízimadarak számtalan faja. Gyakori a róka, a nagyvadak közül pedig az őz, a szarvas és a vaddisznó. A határban több kapitális szarvastrófeát is zsákmányoltak a vadászok. A környék a Gyótai Vadásztársaság területe. Innen könnyű sétával elérhető a Kelevíz határában álló Márkitanya, ahol a régi magyar állatfajok egyes példányait: szürkemarhát, rackajuhot, mangalicát nézhetjük meg.

partifecskeHosszúvíz községben két kiemelten védett környezetvédelmi terület is van, amely a kipusztulástól is veszélyeztetett állat- és növényritkaságok otthona.
Az egyik az egykori homokbánya, ahová parti fecskék és gyurgyalagok települtek. Ezeknek a madaraknak egyik legnépesebb populációját éppen itt lehet megfigyelni. Egy madárról kapta a nevét a település határában található védett legelő is. A gólyás-réten gyakran látni az Európa-szerte ritkaságnak számító fekete gólyát. A rét azonban nemcsak ezért érdekes, hanem, mert számos szigorúan védett növényritkaságnak is otthont ad. A tőzikétől egészen a késő őszig nyílik valamilyen vadvirág. Nagy számban vannak itt kosborok, tárnicsok és különféle nárciszok, a legkülönlegesebb védett virág pedig a kockásliliom. Legtöbbet hóvirágból és tőzikéből találni. Kora tavasszal egész rétnyi területek borulnak fehérbe, szinte szőnyegszerűen virágzik a tavasz első két vadvirága.

A világháború idején Hosszúvíz határában egy erdőrészt teljesen elaknásítottak. Azon a területen sokáig nem lehetett fát kivágni, s ezért igazi faritkaságok: több száz éves tölgyek és kőrisek maradtak a kényszerből megvédett erdőben.

A rendszerváltásig a szövetkezetben és a háztájiban egyaránt növénytermesztés és állattenyésztés folyt.
Az önkormányzat 1991-ben vásárolt egy traktort a hozzá tartozó kiegészítő eszközökkel. Azóta a helybelieknek ez végzi a mezőgazdasági munkákat, önköltségi térítésért. A hosszúvíziek gyümölcsösüket közösen művelik, szüretelik. Néhányan a mesztegnyői szövetkezetben dolgoznak.
A faluházban nyaralóvendégeket fogadnak, az üdülés az ideális környezet miatt nagy népszerűségnek örvend. Öt szobával, négy fürdőszobával várja a vendégeket.
A kereskedelem-vendéglátást egy vegyesbolt-kocsma képviseli.
A kultúrházban kapott helyet az időszakos - heti egy alkalommal használt - orvosi rendelő és a polgármesteri iroda. Főállású gondnoka vezeti a Kultúrházat és a könyvtárat is.
Az egyutcás falucska nyugati oldala végig beépített, a keleti oldalnak azonban csak a fele. Ezen a részen kapott helyet a játszótér, a park és az 1996-ban épült új harangláb. A régi faállványos harang a helybéliek emlékezete - talán a település létrejötte - óta ugyanaz, az állványzatot minden bizonnyal cserélni kellett.
Az 1990-es évek jelentős változást, fejlődést hoztak a Gyótai-erdő aljába. Egyre többen érkeznek a városból, illetve külföldről, és gondolják úgy, hogy ők éppen itt szeretnének nyaralót vásárolni. Tíznél több épület van már az idegenből jöttek birtokában, ezeknek többsége újonnan épült.
A szabadidő eltöltését a műfüves teniszpálya is segíti.
A rendezett, gondozott környezet, a tömegesen nyíló virágok révén nyerték el a helybelieknek a "Virágos falu" címet.

Hosszúvíz létrejötte Mária Terézia uralkodásának idejére tehető. 1760 körül született a falu, amikor idetelepült németek népesítették be.
A község első neve Hidas lett a sok ér, patak miatt, később ezt már csúfnévnek tartották. A falu Hunyady-birtok volt, s a település lakói dohánytermesztéssel foglalkoztak.  A Nemecz család az elsők között költözött a településre, leszármazottaik jelenleg is itt élnek.
A résztelepülésként idetartozó Cserfekvés a XX. század elején létesült, első néhány évtizedében a Kövesdi család tulajdonában volt. Ez idő tájt a hosszúvíziek elsősorban repcearatásból éltek. Az 1930-as évek népességszáma jelentős volt, öt-hatszorosa is a mainak.Bár a II. világháborúban több épület megrongálódott, a láp védelmének köszönhetően a károk mértéke meg sem közelítette a szomszédos falvakéit. A lakosság Somogygesztibe menekült. A Mesztegnyőn felállított II. világháborús emlékoszlopon egy hosszúvízi lakos nevét is megtaláljuk.
A háború után - a környezet adta lehetőségeket kihasználva - a libatenyésztés vált a legfőbb jövedelemforrássá. Ez a körzetesítések után fokozatosan csökkent, majd megszűnt. A harmincas években 325 lakosa, 64 háza volt. 1959-ben alakult a Termelőszövetkezet, s 1963-ban egyesült a mesztegnyőivel. Ekkor egyesült a tanács is. Hosszúvíz társközség lett. Ez idő tájt indul meg az elvándorlás, (Hosszúvíznek ekkor 180 lakosa, volt most 47 fő, Cserfekvésnek ekkor 200 fő lakosa, most 12 fő) A II. világháború után a környezeti adottságokra épülő libatenyésztés volt a fő jövedelemforrás, ez a körzetesítések után kezdett hanyatlani, majd megszűnt. A község egyetlen utcájának nyugati oldala végig beépített, a keleti oldalnak alig fele. A keleti, parcellázatlan részen kapott helyett a park és az új, 1996-ban épült harangláb.